Barabásné Simon Ágnes, pánikbeteg és erősen szorongó! Kisgyermek korom óta, tart ez az állapot, mondhatom, hogy nekem „ Ez a normális” aztán mégsem, mert senki nem szeretne olyan életet élni ahol mindig csak az aggodalom, félelem van jelen! Rengeteg, éjszakai/nappali pánikroham, rengeteg kihagyott örömteli pillanat az, ami az én életemet jellemezte hosszúidőn keresztül. Oly sok átszorongott perc van már mögöttem. Sokáig szégyelltem ezt az állapotot, egy idő után rájöttem nem kell ezt szégyelni ez is az én részem, hozzám tartozik, ez tesz azzá aki én vagyok!

Mikor már nagyobb voltam, és elkezdtem felfogni mi is történik velem, akkor elindultam egy úton egy cél felé amit kitűztem magamnak, mégpedig azt, hogy jobban leszek és ezt meg fogom mutatni minél több embernek, hogy segítsek nekik, hogy ebből van kiút, ebből ki lehet törni és nem tudom pontosan te az életed melyik szakaszában találtál rám talán amikor már tünetmentes vagy ? Vagy még most cseppentél ebbe bele? Mindegy is, a lényeg az, hogy itt vagyok és segítő kezet nyújtok, mert hiszem azt, hogy nekem ez rendeltetett, hogy segítsek azoknak az embereknek akik hasonló állapottal küzdenek, mert mikor ott vagy a legmélyebb ponton akkor igen is küzdelem ez az állapot!

Hiszem azt, hogy ki lehet törni, tünetmentessé lehet válni, ezt szeretném elérni, hogy az emberek tudják ezt kezelni!
Számomra a legnagyobb változást a hit hozta meg!
Ezt te döntöd el kiben hiszel csak higgy a jóban, higgy Istenben, higgy magadban, az Univerzumban! Ez az első és legfontosabb lépés, amit a gyógyulásod érdekében megtehetsz.
Én már megtanultam kezelni ezt az állapotot most te jössz!

„Ha nem tudod hova tartasz, határozd meg a célod, és ne a célra összpontosíts hanem az útra amit bejársz”